November 19-én az ungvári KMKSZ szervezésével megemlékezést tartottunk a „Majenykij robotra” elhurcoltak tiszteletére az ungvári Kálvária temetőben állított emlékműnél.
Megérkezvén megrendítő, sőt vérlázító látvány fogadott bennünket, mivel a nemrég felújított emlékművet már kikezdték a barbár vandálok. Összekarcolták a gránit felületet és a „Szlává” szót vésték rá cirill betűkkel. A megrongált emlékmű sajnos egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a letűnt kor borzasztó rezsimje, melynek áldozatairól megemlékeztünk, nemcsak a múlt visszhangja, hanem egyben a jelen fenyegetése is.
A rendezvényt Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke bonyolította le. A meghívott vendégek között jelen volt Buhajla József főkonzul, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Járási Alapszervezetének elnöke, a történelmi egyházak képviselői, Héder János református tiszteletes, Pogány István római katolikus plébános, illetve Ambrus József görög katolikus lelkész, valamint Gyöngyössy Tibor (elnök) és Ovecskina Viktória (titkár) képviselték a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének Ungvári Alapszervezetét.
A megemlékezés során imádkoztunk a „Málenykij robotra” elhurcolt áldozatokért, akiknek azt ígérték, háromnapos munkára viszik őket, ám sokan már az odaúton meghaltak; a gyászoló családokért, akik apa, testvér vagy férj nélkül maradtak; valamint a mi és az utánunk jövő nemzedékekért, hogy hasonló szörnyűséget sose kellejen megélniük.
Ugyanakkor – ahogyan több felszólaló is kihangsúlyozta – olyan időket élünk, amikor ismét aktuálissá válik a megfélemlítés és az üldözés. Sajnos igen kézzelfogható a párhuzam a sztálini rezsim terrorja és a jelenkor magyarellenessége között. Akkoriban elsősorban az intelligenciát – papokat, tanárokat, orvosokat – célozták meg. Akiket nem sikerült megtörniük, azokat elhurcolták. Most a hallatlan oktatási- és nyelvtörvényekkel támadják a magyarságot, ami jövőbeli megmaradásunkat fenyegeti. Emellett koholmányokat és féligazságokat terjesztenek a médiában, amitől még inkább kiéleződik a magyar-ukrán ellenségeskedés.
Összefogásra van szükség, mert a széthúzás a vesztünket jelentheti. Aktív közösségre van szükség, mert a passzív közömbösség a legádázabb ellenségünk.
Hálás köszönet a KMKSZ-nek, hogy megszervezte a rendezvényt. Hálás köszönet minden vendégnek és jelenlevőnek, hogy eljött és együtt emlékezhettünk meg elhurcolt felmenőinkről. „Aki nem becsüli meg a múltját, annak nincs jövője.”
Megérkezvén megrendítő, sőt vérlázító látvány fogadott bennünket, mivel a nemrég felújított emlékművet már kikezdték a barbár vandálok. Összekarcolták a gránit felületet és a „Szlává” szót vésték rá cirill betűkkel. A megrongált emlékmű sajnos egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a letűnt kor borzasztó rezsimje, melynek áldozatairól megemlékeztünk, nemcsak a múlt visszhangja, hanem egyben a jelen fenyegetése is.
A rendezvényt Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke bonyolította le. A meghívott vendégek között jelen volt Buhajla József főkonzul, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Járási Alapszervezetének elnöke, a történelmi egyházak képviselői, Héder János református tiszteletes, Pogány István római katolikus plébános, illetve Ambrus József görög katolikus lelkész, valamint Gyöngyössy Tibor (elnök) és Ovecskina Viktória (titkár) képviselték a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének Ungvári Alapszervezetét.
A megemlékezés során imádkoztunk a „Málenykij robotra” elhurcolt áldozatokért, akiknek azt ígérték, háromnapos munkára viszik őket, ám sokan már az odaúton meghaltak; a gyászoló családokért, akik apa, testvér vagy férj nélkül maradtak; valamint a mi és az utánunk jövő nemzedékekért, hogy hasonló szörnyűséget sose kellejen megélniük.
Ugyanakkor – ahogyan több felszólaló is kihangsúlyozta – olyan időket élünk, amikor ismét aktuálissá válik a megfélemlítés és az üldözés. Sajnos igen kézzelfogható a párhuzam a sztálini rezsim terrorja és a jelenkor magyarellenessége között. Akkoriban elsősorban az intelligenciát – papokat, tanárokat, orvosokat – célozták meg. Akiket nem sikerült megtörniük, azokat elhurcolták. Most a hallatlan oktatási- és nyelvtörvényekkel támadják a magyarságot, ami jövőbeli megmaradásunkat fenyegeti. Emellett koholmányokat és féligazságokat terjesztenek a médiában, amitől még inkább kiéleződik a magyar-ukrán ellenségeskedés.
Összefogásra van szükség, mert a széthúzás a vesztünket jelentheti. Aktív közösségre van szükség, mert a passzív közömbösség a legádázabb ellenségünk.
